Kicsiny családunk gyarapodott: augusztus 29-én, a Paralimpia megnyitó estéjén megérkezett Csaba Botond. Nagyon szerencsés alkat vagyok, ő is, mint a nővérkéje, könnyen és gyorsan kibújt. Illetve második gyermek lévén, még könnyebben és gyorsabban. Annyira gyorsan, hogy a fogadott szülésznő lemaradt mint a borravaló. A dúlám, aki Imola születésénél is segítkezett, azonban még éppen időben érkezett, bár a dúlatáskájából semmilyen vajúdástámogató eszköz nem került elő, olyan gyorsan megszületett a pici. Ismét csodálatos élmény volt, amire életem végéig boldogsággal emlékezek vissza. Volt szerencsém kifogni az egyetlen nem fizetős egyágyas szobát, és békében, háborítatlanul összeszokva pici fiacskámmal, 36 óra múlva saját akaratunkból távoztunk. Azóta is nyugis, boldog kisbaba, szépen hízik az anyatejcsitől, Molli pedig jó nővérke, aki elfoglalja magát míg a kicsivel van tennivaló, szopizáskor pedig odabújik a másik oldalamra. A kicsi helye a franciaágy mellé tett babaöbölben van, éjszaka csend és béke van, apuka és a nagylány alszanak akkor is ha én ébredek pelenkázni, szoptatni. Szép és szeretetteljes egy kupacban tölteni az éjszakai pihenést.
