És nem csak egy.
Az április 24-én kelt alom tyúkjai október 7-én, azaz 3 napja tojtak először. Nem is olyan kis jércetojásokat, hanem normál méretűeket. Azóta külön öröm naponta többször bekukkantani az ólba a tojófészkeket ellenőrizni.
A pincében forr az első saját, házi borunk! És elkészült a szilvapálinkánk is. Még karcos, de mindenki aki kóstolta, azt mondta, jófajta. Még egy kicsit szellőzik majd 2-3 hónapot érik üvegben míg igazán szuper lesz. Vidéki jólét! :)
A kerti szezonnak vége. Még egy jó adag lecsónak való paprika szedés vár rám, és felhúzni a céklákat, póráhagymát, és kész. Jöhet a rotakapa a területre.
A kakasok olyan sokan voltak, hogy két pici mellett nem győztük a vágást, segítséget kértünk és kaptunk egy nagyon kedves, fiatalos nyugdíjas páros személyében, akik még a bontást is megmutatták. Még 7 kakast kell a túlvilágra, meg a fagyasztóba segíteni, utána már csak a két díszkakas marad és a tíz-egynéhány tojónk. Szerettem volna, ha még többen lettek volna, majd legközelebb.
Küzdünk az egerekkel, a garázsban a terményre mennek. Egy betévedt a lakásba, de el is hagyta a lakott területet, nem szeretik annyira az emberi életteret. Egy pedig a kamrába ment be, őt az ultrahangos riasztó űzte ki. A többi a garázsban garázdálkodik. A csapdát kinevetik, a csalit kizabálják. Mérgeket nem szeretnénk használni, ezért marad az UH és a ragasztó. Utóbbi szintén nem egy túl humános dolog. A beragadt egeret lehetőség szerint minél hamarabb agyon kell ütni. Ez a feladat rám hárul, ez van.