Tegnap volt egy hónapja hogy Úriba költöztünk. Rengeteget dolgoztunk azóta otthonunkon, szemmel látható a változás, és még rengeteg munka van hátra.
Mivel Kabó nagyon sokat volt Pesten a kiállítás és egyéb teendők miatt, a késő őszi, kora téli időben sok kerti munkát nekem kellett megcsinálni, a 13 hónapos Imolával a hátamon, mert nem lehetett olyan állapotban hagyni a kertet tavaszig, ha komoly terveink vannak vele. Márpedig komoly tervek, azok vannak. Így hát Imola felkerült a hátamra a hordozóbabn, még az a szerencse, hogy rutinos puttyonyba való babaként szereti ezt, és irány ki a kertbe, amikor csak megengedte az időjárás. A repcevetést tönkretevő rekordhosszúságú őszi szárazság nekünk kivételesen nem vált kárunkra.
A feltétlenül szükségesnek ítélt kerti munkák az alábbiak voltak:
- Gaz/dzsindzsás irtása, gyomlálás - ebből volt a legtöbb, mert a kertet kb. 2 éve már nemigen gondotrák, és az azt megelőző pár év alatt is már fokozatosan elhanyagolódott.
Megtörtént a vadrózsa bokrok kiirtása az utcafrontról, melyek fojtogatták a fenyőfát, a szőlőt is, és még az utcára is kinyúltak. A hátsókertben, a leendő veteményes helyén és rengeteg gazt kellett irtani, a szomszéd kerítése mellett, sőt még a baromfi udvarban is.
- Kapálás - értelemszerűen
- Kertásás - bár ez férfimunka, kivettem belőle a részemet.
- Diószedés a baromfi udvarban lévő nagy diófa alól. Sajnos amikor igazán szezonja volt a diónak, még nem laktunk is, és a már lehullott és több hete a lombban fekvő diók jelentős része már rothadásnak indult, de igyekeztem menteni, ami menthető és ehető. Sajnos a tőkéken rajta hagyott szőlő is hasonló sorsra jutott. Mindez a hivatali tili-toli miatt, hogy nem sikerült még szeptember-októberben ide költöznünk. Fájt a szívem a kárba ment gyümölcsökért.
Bár nem készültek előtte-utána képek, mi tudjuk, honnan indult a kert kinézete, és most hol tart. Elhatároztuk, párom unokatestvérének jó ötlete alapján, hogy az utcafronti előkertben lévő virágágyást a rózsákkal megszüntetve ott alakítunk ki szép gyepszőnyeget és gyermekjátszóteret. A rózsatöveket kiássuk, szerencsére van rá jelentkező, aki a kertjében szívesen látná őket.
A baromfiudvar a tyúkóllal, tojatóval együtt, nálunk tapasztaltabb kolléga véleménye szerint akár 20-25 db tyúkocska számára is elengedő helyet biztosít. Mi kezdésnek 10-12 darabot elégnek tartunk. A tyúkólat klórmésszel ki kell meszelni, a kaput megjavítani, és műjus végén költözhetnek a lakók.
A veteményesnek való helyet felástuk, új barátainknak köszönhetően kaptunk lótrágyát, amit Kabóca ma az enyhe időben forgatott bele a földbe. Józsi barátunk láncfűrésszel kivágta az öreg, beteg almafát, amit sajnáltunk nagyon, mert Húsvéti rozmaring volt, egy értékes régi magyar fajta, de sajnos nagyon gombás volt, és megfertőzte volna a frissen ültetetteket is. Ugyanez a lett a sorsa a szaletlit és kutat valósággal "megevő" brutális módon elvadult lilaakácnak is. Két napig szedtem, daraboltam a maradványait, ami hozzáadódik a tűzifához.
Ültettünk 10 tőke Zala Gyöngyét tőkés művelésre, jó alaposan behantoltunk (csirkéztük), és ültettünk még 3 kis gyümölcsfa oltványt, egy almafát (Florina), egy szilvát (Cacansca rodna) és egy cseresznyét (Stella).
