Amióta Úriba költöztünk, a főzőtudományom jelentős fejlődésen ment keresztül. Tulajdonképpen 3 év 3 hónap együttélés, egy másfél éves gyerkőc, és egy útban lévő második kellett ahhoz, hogy igazán érdekelni kezdjen a dolog. Na meg a kényszerhelyzet...

Eddig abszolút nyűg volt a főzés, ami macerás, és kockázatos, és amíg Pesten laktunk, igyekeztem is elkerülni, amire voltak is lehetőségeim - anyósom közelsége, a munkahelyen evés opciója, kajarendelés millió helyről, leugrani a Don Robertoba, beugrani a Mekibe, stb. Ennek vége. A legközelebbi település, ahonnan futárral lehetne pizzát rendelni, az Mende, de az 1200 ft-os minimum rendelési összeghatár + a 400ft-os kiszállítási költség elég ahhoz, hogy ne akarjam ezt választani. Így főzőcskézek. Általában estére, amikor Kabóca hazajön a munkából. Jelenleg heti 3 napot dolgozik, mégis ez a szokás a hét további napjaira is átragadt. Egyébként is későn kelünk Mollival, és a délelőtt mindig álmos, döcögős, így jobban is a számomra aktívabb koraesti órákban elkészíteni a vacsorát.

A menütervezés kicsit több gondolkodást igényel, mert a bevásárlást is meg kell tervezni: hétköznap 18:00-kor, hétvégén 14:00-kor illetve 12:00-kor zár a közért, így nem tudok leugrani csak egy tejfölért, ha szükség van rá. Át kell gondolnom.

Ezek saját jellemfejlődésem és "asszonyosodásom" szempontjából jótékony hatású körülmények. :)

A főzőtudomány mellett, az eddig mumus sütögetésbe is belekóstoltam már. Megint a sütőben van egy túrós kísérlet. Ha értékelhető lesz (a harmadik), felteszem a képét.