Egy kicsit csapongó lesz.

Majdnem egy éve lakunk faluhelyen. Egy évvel ezelőtt szabadultunk ki a 39nm-es garzon-galambdúcból. Nagyon megváltozott az életünk, épültünk, fejlődtünk, gyarapodtunk, javakkal, tudással, életminőségben. Semmi pénzért nem költöznénk vissza Pestre.
Ez az összegzés abszolút pozitív benyomásról szól, természetesen voltak tanulópénzek, amiket meg kellett fizetni, de ha nem lettek volna, és minden csak tökéletesen és elsőre működött volna, akkor az irreális képet adna az idetévedő olvasónak.

A kezdetekről... párommal mindketten városba, panelba születtünk és ott nőttünk fel, ugyanakkor mindketten vágytunk a vidéki életmódra. Mindketten rendelkezünk paraszti gyökerekkel, amiről sokáig nem is vettünk tudomást. Bennem talán 17 éves korom körül, amikortól rendszeresen üvegházi munkára kezdtem járni Algyőre, fogalmazódott meg, hogy nagyon jó a mezőgazdasági munka, nagyon szeretem csinálni, és otthon érzem magam a "paradicsomban". Ezt persze a gimnazista, kitűnő tanuló, egyetemre készülő lánynak nem illett hangoztatni. 
Párom pedig a nagyszülei érdi kiskertjében csodálta, ahogy egy pici, rossz minőségű földön 3 családnak elegendő zöldség-gyümölcsöt megtermeltek.

A mi vidékre költözésünk hírére persze voltak aggályoskodó/pesszimista hangok is. Nem értetek hozzá, vak vagy, nem látod, nem tudod, megdöglik, kipusztul, kirohad, megrohad, megszívjátok stb. Az igaz, hogy az egész éves munkálatokat nem éppen legideálisabb felállásban és körülmények között végeztük, erről egy kicsit később. Előbb mégis a végeredményről írok, a hogyanról lentebb.

Elsajátítottuk a kertészkedés alapjait, a csirkenevelést. Termeltünk magunknak: retket, salátát, répát, petrezselymet, vöröshagymát, lilahagymát, póréhagymát, paradicsomot, paprikát, csillagtököt, borsót, uborkát, karalábét, céklát, csicsókát, zöldfűszereket, meggyet, málnát, szilvát, szőlőt. Lett saját háziborunk és házi szilvapálinkánk. A felsorolt termények/ termékek többségéből annyi termett/készült, hogy degeszre pakoljuk a fagyasztószekrényeket, a kamrát, pincét, illetve barátainknak, rokonainknak is adjunk belőle. Naposcsibét neveltünk, amikből azóta tojótyúk vagy levesbevaló kakas lett. Kezdetben viszolyogtam megfogni a tollas józságot, a szomszédnéni mulatságára. Aztán kesztyűben megfogtam. Most már bármikor megfogom, és megtanultam gyorsan elvenni az életét. Legutoljára pedig, megtanultuk megkopasztani és felbontani is a csirkét. Megtanultunk befőzni: lekvárokat, befőtteket, savanyúságot, ketchupot, lecsót tettünk el. Összesen 95 üveg házi készítésű finomság került a kamrába. Párom kenyeret is tud sütni (én még nem), ellenben házi tejből túrót készítek minden héten. Kútból locsolunk, esővizet gyűjtünk, fával fűtünk.
Továbbiakban még szeretném elsajátítani: a száraztészta készítést, és egyéb házi tejtermékek készítését. Amennyiben sikerülne olyan kis földterületet szerezni, ahol takarmánynövényt lehetne termelni, vagy legeltetni/kaszálni, állatot is tartanék, de párom ezt jelenleg még nem szeretné. Azt azonban elterveztük, hogy jövőre papírbrikettet gyártunk, egy barátunkkal közösen, az egész évben gyűjtögetett papírhulladékból. 

Mindezeket a munkálatokat nem túl előnyös helyzetből indítottuk: párom aliglátó parasportolóként a Londoni Paralimpiára készülve, kőkemények edzések között, valamint részmunkaidős munkahely miatt Pestre mászkálva. Én egy dackorszakos kisgyermeket terelgetve, plusz néhány héttel a költözés után egy újabb kis lélek is bekopogtatott hozzánk, így a szezon egyik részében hányingeres-agyonütött voltam, utána meg nagypocakos-lomha. Végül pedig kétgyermekes anyuka. Amit ezzel szeretnék mondani, hogy ha egy majdnem vak ember élsport mellett, meg egy várandós nő végig tud vinni egy ilyen tanulási folyamatot, ennyi jó eredménnyel egy éven keresztül, akkor bárkinek sikerülhet, ha hajlandó elhagyni a városi életet és vidéken letelepedni. Egy épkézláb páros még sokkal több eredményt érhet el, akár tanyán is. Apropó, tanya: nagy örömünkre, sikerült beilleszkedni a közösségbe, barátokra lelni, ez őrült jó dolog. Páromnak, a látása miatt, időközönként segítségre van szüksége bizonyos munkákban, nem tud mindent megoldani egyedül, bár sok mindent, de nem az összeset, nem MacGyver. Ezek közé sorolom a villanyszerelést, láncfűrészelést, körfűrészelést, flexezést. Ezekkel aliglátóként nem volna okos dolog próbálkozni. Itt a faluban mindig van valaki, aki segítsen. Egy tanyán nem volna ilyen lehetőség, ezért maradunk falusiak, mely léttel maximálisan elégedettek és boldogak vagyunk.