Utoljára a házat árpilis végén, talán május elején láttuk. Ekkor szerettünk bele. Pár hét vajúdás után úgy döntöttünk, miénk lesz. Azonban a telekmegosztás hosszadalmas és rögös út lett, emiatt a végleges adásvétel csak pár nappal ezelőtt köttetett meg. Még legalább egy hónap, mire beköltözhetünk, de a kulcsot már kézhez kaptuk. Az elmúlt pár napot remegve vártam. Ma pedig, ezen a nem túl kánikulai, mégis verőfényes vasárnapon felkerekedtünk, hogy elmenjünk ismét megnézni a leendő kulipintyónkat.
A vonaton azon mosolyogtunk, hogy még hányszor fogjuk megtenni ezt az utat, de akkor már hazafele... milyen jóleső kimondani! A buszra kellett kicsit várni, aztán pillanatok alatt Úriban voltunk. Most bementünk a faluba, ott szálltunk le. Kényelmesen sétáltunk végig a falun. Nézelődtünk, bepillantottunk a csodaszép óvoda udvarára, pár szép házat dicsértünk, élveztük a nyugalmat. Aztán ott voltunk, ott álltunk a ház, az udvar előtt. Boldogan vettem elő a kulcsot, a kulcsunkat. Könnyen nyílt a kapu. A postaláda régi, rozsdás, venni kell egy csinos darabot. A kerten is lassan sétáltunk át, kiélvezve a pillanatot. És ott állt a szaletli, számunkra oly kedves ékköve a kertnek. A délutáni napsütésben galambok hangoskodtak csak. Végtelen békesség töltött el mindent. A ház ajtaja is feltárult. Remegve jártunk körbe a boldogságtól. Aztán pedig nekiláttunk, hogy a kevés idő alatt számba is vegyük, mi mindent kell tennünk, hogy beköltözhetővé váljon számunkra.

Nekiláttam felmérni a szobákat, elsősorban a festés miatt, másodsorban pedig azért, hogy a bútorainkat miképp helyezzük el. Eközben megvitattuk, hogy melyik szoba milyen funkciót töltsön be, miképp nézzen ki. A kisebbik belső szoba lesz a gyerekszoba. Ezen nem rágódtunk sokat, a berendezés a jövő zenéje, hisz Imola még velünk alszik. A bútorok nagy része úgyis megvan. A másik belső szoba a mi hálószobánk lesz. Ez nagyobb, mint emlékeztünk rá. Az ágy a fal mellé jön, így sokkal több hely marad, idővel pedig a másik fal mellett létrehoznuk egy szekrénysort, főleg ruháknak. Amolyan gardrob félét. Az eladó ránk hagyott egy szép, régi-régi stílusú hármas öltözőtükröt. Ez természetesen Krisztié, szerintem ez is a hálóban kap helyet. Mivel a nappaliban nem találtunk neki helyet, ezért a számítógépasztal is itt lesz bent. A nappalin egyébként nem sokat okoskodtunk. Egyik belső sarokban a sarokgarnitúra, így egyben ez lesz a vendégszoba is. Kisasztal, fotel, vagy fotelek, szekrény, könyvesszekrény, tévéasztal. A többi tér kell Imolának nyüzsögni, ha éppen nem lehet a kertben. A korábbi veranda, ami be van nagyon jól és szépen építve, és ami nagyon világos, lesz az étkező. Itt kap helyet a nagy ebédlőasztal, a sok székkel, esetleg valami tálalóféle is. Ha bárki nálunk étkezik, vendégeskedik, akkor itt tálalunk, itt lehet nagyokat beszélgetni, persze idebent, mert nyáron irány ki a szaletlibe. Az lesz a nyári étkező, tomboló, nappali, közösségi tér. Az előszoba-étkező pedig a kisebb mérete miatt az lesz: előszoba, és privát étkező, ha csak mi vagyunk otthon. A kisebbik asztal pont elfér, három-négy székkel. A konyhát pedig majd kitaláljuk. Azt már megoldottuk, hogy helyet takarítsunk meg a hűtővel. A kamra jóval nagyobb, mint emlékeztünk rá. Itt elfér kényelmesen, a fagyasztóval együtt, talán még táncolni is tudunk mellette. A fürdőszoba pedig nagyon nagy, bőven van helye a mosógépnek. Aki hiszi, aki nem, van kád is, meg zuhanyzó is. Álmaim teljesülnek be. Kádban utálok zuhanyozni, viszont imádok kádba beülni, főleg télen.

A kazánházban kitanulmányoztam a kazánokat. Merthogy nekünk kettő is lesz. Van egy vebfabrik cirilbetűs, öntöttvas vegyestüzelésű. Ez lesz a főüzemű kazán. Majd vagdosom egész télen a fát. Sose fogom megunni. És mellette pedig egy gázkazán. Amit megnéztem a neten, és kiderült, hogy egy elég elterjedt típus, nem lesz gond a szerelésével, javításával. Ez pedig vész esetére, vagy ha éppen elutazunk, és nem akarjuk, hogy a hetven centis vályogtégla-fal áthűljön. Innen felugrottam a padlásra, ahogy emlékeztem, a szerkezet kiválló állapotú, a cserepek a helyükön vannak. Pár lom csak, egyébként tiszta. A követkeuző helyiség a műhely. Hűha, ha ezt mind itthagyja az eladó, akkor szuper lenne. Kicsit sok is nekem. A satupad a satuval, meg a köszörű nagyon jól jönne. A palackos gázsparheltnek is tudok örülni, azon lehet befőzni. Bár van fatüzeléses is, akár azon is, sose lehessen tudni. Aztán kiszúrtam a radiátort a sarokban. Ez szeget ütött a fejemben. A dupla garázshoz nem találtam kulcsot. Pedig terveim szerint itt alakítom majd ki a kis tornatermemet, ha már nem tudok Olisulira járni télen. Meg tároló is itt lesz, mondjuk a kerti gépeknek, szerszámoknak. A présházzal-pincével is így jártam, nem találtam a kulcsot. A fejemben a szög pedig célba ért. A műhely sokkal nagyobb, mint emlékeimben. És fűtése is van. Hát akkor itt lesz a tornaterem, a garázs egyik sarkában pedig kényelmesen elfér a műhelyrész. Ez a gond is letudva. Az eredeti ötlethez sok-sok munka és pénz kellett vona: fűtés, fal, ablak, ajtó, egyebek. Itt csak egy festés, megfelelő PVC, és kész.

A kert az már más tészta. Még a pontos telekhatár sincs lekerítve, csak nagyjából tudom, meddig vagyunk birtokon belül. Van a saját részünkön szép virágágyások, tuják, két szép fenyő, és szőlő. Ami nagyon finom, megkóstoltam. Ennyivel kevesebbet kell ültetni, és ennyivel hamarabb van termésem. Nagy füves rész, és az elbontott fészer helyén meg attól hátrébb jó nagy veteményes lesz, pár gyümölcsfával. A nagy diófa alatt úgysem él meg semmi, oda fogom tenni majd a komposztálót.

Ez a két óra hamar elrepült. Imola evett, játszott Krisztivel a kertben, ahol leterítettük a plédjét. Mivel jobban érzékeltük a közlekedést, hazafele (vagy el otthonról), sokkal rövidebb idő kellett.