Házunk és Otthonunk Úriban

November 3-án, egy csütörtöki napon beköltöztünk otthonunkba. És ettől kezdve mi úri lakosok lettünk, egy szép ház és telek boldog tulajdonosai. Pont ma egy hónapja volt ez. Ha bárki megkérdezi (és eddig sokan megkérdezték), hogy még mindig jól érezzük-e magunkat, csak azt tudom mondani: elmondhatatlan, mennyire jól!
Az elmúlt hónapban nagyon-nagyon sok minden történt. Berendezkedtünk, szétpakoltunk, lomoztunk, kertet ástunk, vadrózsát és akácot irtottunk, fűtöttünk (ez utóbbit tanulni kellett, erről mindjárt írok), futottam, utaztam, dolgoztam. Szóval mozgalmas volt. Bele kellett rázódni abba, hogy korán kelek, fűtök, elmegyek dolgozni, ami két órás utazás. Este pedig elég későn érek haza. És vagy hajnalban, vagy késő éjszaka futok is.Mondjuk a futásról bővebben itt lehet olvasni. A kerti munkák kicsit sürgősebbek voltak sok mindennél, mert bármikor beállhat a fagy, akkor pedig nem lehet ásni, nem lehet szinte semmit sem csinálni. A melléképületekben a rendrakás, rendezkedés, lomtalanítás emiatt kicsit késve kezdődött. De ez is sorra került, elkezdtük, nemsokára meglátogatjuk a hulladékgyűjtőt, még talán bevétel is lesz belőle.
Volt egy kellemes, és családias hangulatú futó-házavató buli is. Mondjuk a futás elmaradt, de a buli jó volt, végre bemutathattam főzőtudományomat. Ilyenkor mindig az az egyik legkellemesebb, hogy van borospincénk. Ide pedig le lehet csábítani a népet, és az első pohárral, kupicával itt lehet megkínálni a barátokat. A bulik sora még nem ért véget, mert nemsokára lesz barlangász házavató is, és tavasszal a kollégáknak is csinálunk valami ilyesmit.
És mivel néha előfordul, hogy kevés időm akad írogatni, ezért mostantól kedvesem és szerelmem, kislányunk édesanyja is fog itt írogatni. Természetesen az ő szemszögéből mondja el, amit gondol, érez. De ettől is színesedik a blog.