Hosszú, sötét és hideg tél után végre beköszöntött a tavasz.
Először a hóvirágok bújtak ki, körbe a kút körül, és elől az utcafronton.
Megkezdődött a palántázás: paprikát, paradicsomot és káposztát tettünk műanyag poharakba, tálcákon sorakoznak a télikertben. Körülbelül kétharmados a kibújási arány, a helybeli tapasztalt gazdák szerint ezzel elégedettek lehetünk. További kérdés, a kiültetés után vajon hány fog termőre fordulni. Nagy vérmes reményeim nincsenek így az első évben, kezdők vagyunk, tapasztalatlanok, de jó lenne ha némi lecsónak való teremne.
Március 5-én megkeződtek a szabadföldi ültetések is, azokkal a fajtákkal, melyek a legkorábban ültethetőek, és némi hajnali fagy nem árt meg nekik. Az ősszel felásott és betrágyázott veteményest kiparcelláztuk, és ültettünk: salátát, retket (ezek fognak legelőször kikelni, és ha minden jól alakul, asztalunkra kerülni), továbbá zöldborsót (a legelterjedtebb rajnai törpe fajtát), sárgarépát, petrezselymet (pont akkorra lesz belőlük levesnek való, mire a csirkék közül is ritkítani fogunk), vöröshagymát (makóit - hungarikum), lilahagymát (tétényi rubint). A sor még folytatódni fog bőségesen, ezek voltak a legelső munkálatok.
Imola lányunk is velünk tart a kertbe, általában egész jól elfoglalja magát, a fél szemünk rajta van, de ha úgy dönt, hogy inkább jönne segíteni, jobb ha egyikünk elvonul vele játszani másfelé.
Közeleg az ideje a baromfi állomány beszerzésének is. Még nem eldöntött hogy naposcsibét neveljünk, előnevelt csirkét vagy éppen jércekorút (az az egy biztos, hogy ipari leselejtezett, letojt tyúkot nem kérünk). Minden eshetőségre felkészülve vettünk naposcsibének való infralámpát is. A tyúkól rendbetételéhez kaparó kefét, klórmészt a fertőtlenítő lemosáshoz, majd pedig meszet.
Kabóca megmetszette a szőlőt is, jó alaposan, mert öreg és jól lenőtt tőkék voltak. Hátravan még a diófa megmetszése, és fagéles kezelése, továbbá a biotermesztésben is engedélyezett bordói lével történő lemosópermetezés (réz-szulfát és oltott mész keveréke nagy hígításban).
A locsolás a mi vízóránkat már nem pörgeti, a búvárszivattyú a kút mélyén átvészelte a telet üzemképes állapotban.
Az ősszel levágott több köbméternyi gazt, gallyat, akácnyesedéket a mai napon elégettük (péntek a kijelölt zöldhulladék égetési nap a faluban), szép kis tábortűz lett belőle, és mivel Mollit elnyomta a buzgóság a több órányi kerti játék után, az apjával egy pohár könnyű olasz vörösbor mellett lecsücsültünk a tábortűz mellé, és élveztük ahogy a tűz az arcunkat melengeti. Kellemesen elfáradtunk egy dolgos nap után.
