A pünkösdi hosszú hétvégére olyasmit terveztünk, amire a jövő esztendőben, ha családunk és gazdaságunk egyaránt gyarapszik, nem igen lesz lehetőségünk: elutazni néhány napra, hosszú hétvégézni, a Balatonra. Autónk nincs, és nem is lesz, és egy túlmozgásos másfél évessel, tesóbabával a pocakban keresztül utazni az országot nem egyszerű, de segítséget vettünk igénybe anyukám személyében, aki nagyon élvezte hogy néhány napot az unokájával tölthet, és akinek a segítsége nélkül nem lett volna vállalható a kiruccanás. A másik hatalmas segítség pedig a szomszédember volt, aki anyagi juttatás elfogadása nélkül (!!!) vállalta, hogy 4 napig átjár a telekre, csirkét etet-itat, kertet öntöz. Biztos ami biztos, anyósom pedig leköltözött hozzánk pár napra, vigyázni a házra, kutyázni, de a kis gazdaságunkra nem volt gondja, nem is bírta volna az egészségi állapota miatt. Így nyugodt lelkiismerettel, hogy mindent elrendeztünk, mindenről gondoskodtunk, utaztunk el.
Az utazás előtti napokban az okozta a dilemmát, hogy vajon a zöldborsó kibír-e még száron 4 napot a betakarításig, vagy le kell szedni indulás előtt. Az utazás előtti napok bőséges esőzése megválaszolta a kérdést, a borsó hüvelyek dagadtak, így nem volt mese, az indulás előtti napon, csomagolás közepette fel kellett szedni a borsót. A kifejtést és elrakást anyósom magára vállalta. Imolát az egész művelet nagyon érdekelte. A zöldborsó nagyon finom lett. Mire hazaértünk, anyósom finom zöldborsó levessel várt minket.
