December elején szerét ejtettük az első kenyérsütésnek. Pontosabban drága Párom volt az, aki ezt a különleges jelentőséggel bíró, szép feladatot magára vállalta, és példásan helyt állva az alábbi képen látható cipót asztalunkra tette. Én csak kisinas voltam és szurkoló. A kenyérsütést felvettük a szokásos elvégzendő munkák közé, és karácsonyra fából készült liszttartó hordókkal leptük meg magunkat.
