Házunk és Otthonunk Úriban

Amióta Úriba költöztünk, a főzőtudományom jelentős fejlődésen ment keresztül. Tulajdonképpen 3 év 3 hónap együttélés, egy másfél éves gyerkőc, és egy útban lévő második kellett ahhoz, hogy igazán érdekelni kezdjen a dolog. Na meg a kényszerhelyzet...

Eddig abszolút nyűg volt a főzés, ami macerás, és kockázatos, és amíg Pesten laktunk, igyekeztem is elkerülni, amire voltak is lehetőségeim - anyósom közelsége, a munkahelyen evés opciója, kajarendelés millió helyről, leugrani a Don Robertoba, beugrani a Mekibe, stb. Ennek vége. A legközelebbi település, ahonnan futárral lehetne pizzát rendelni, az Mende, de az 1200 ft-os minimum rendelési összeghatár + a 400ft-os kiszállítási költség elég ahhoz, hogy ne akarjam ezt választani. Így főzőcskézek. Általában estére, amikor Kabóca hazajön a munkából. Jelenleg heti 3 napot dolgozik, mégis ez a szokás a hét további napjaira is átragadt. Egyébként is későn kelünk Mollival, és a délelőtt mindig álmos, döcögős, így jobban is a számomra aktívabb koraesti órákban elkészíteni a vacsorát.

A menütervezés kicsit több gondolkodást igényel, mert a bevásárlást is meg kell tervezni: hétköznap 18:00-kor, hétvégén 14:00-kor illetve 12:00-kor zár a közért, így nem tudok leugrani csak egy tejfölért, ha szükség van rá. Át kell gondolnom.

Ezek saját jellemfejlődésem és "asszonyosodásom" szempontjából jótékony hatású körülmények. :)

A főzőtudomány mellett, az eddig mumus sütögetésbe is belekóstoltam már. Megint a sütőben van egy túrós kísérlet. Ha értékelhető lesz (a harmadik), felteszem a képét. 

A földibolha/káposztabolha (Phyllotreta-fajok) elleni védekezés

Hagyományos (permetezős) mezőgazdasági módszerek (KERÜLENDŐ!!): például Syngenta Actara, Karate Zeon, piretroidos permetezők, Summidog 25 Ec, Decis

Természetes módszerek

Megelőző módszerek:

• Salátával történő társítás

• Bodzalevéllel történő talajtakarás

• Fátyolfóliás takarás

• Gyakori öntözés (a földibolhák a száraz talajt kedvelik)

• Az ágyásokat fahamuval szórjuk körbe (más kártevőket, pl. meztelencsigákat is távol tart, de önmagában ez sem 100%-os módszer)

A kártevők elriasztására:

• Gilisztaűző varádicsból készült főzet (l. 1. melléklet)

• Fokhagyma főzet (ld 1. melléklet)

• Dohánylevélből ill. cigarettacsikkből készült főzet (ez a módszer vita tárgya lett, a nikotin erős mérgező volta miatt): Ha van legalább egy 10 dkg-nyi dohánylevél,vagy 20 dkg-nyi cigeretta csikk. A levelet 10 l vízben kiforrázni, a csikket kiáztatni, és lehet permetezni.

• Ragadós csapdák (olajos, mézes, ragasztós): Méz és ragasztócsík a földibolhák ellen

• http://www.otletmozaik.hu/nyomtathatoverzio.html;jsessionid=0F33FF5FE32227928F18139821AAFCCE?article_id=442&heading_id=16

• A földibolhák ellen – amelyek különösen kedvelik a káposztaféléket – a ragacsos lapok alkalmazása mellett jól használható a mézzel bekent aljú műanyag doboz is. Egy nagyobb (60×40 cm-es) műanyag doboz alját kenjük be mézzel, a tálat tartsuk függőlegesen a növény mellé, és kicsit üssünk rá a növényre, a bolhák beleugrálnak és beleragadnak a doboz aljába kent mézbe. De ha a déli órákban – mert ilyenkor a legaktívabbak ezek a kártevők – a sorok között egy széles ragasztócsíkot húzunk ki, akkor is eredményesen ritkíthatjuk a konyhakertek e gyakori kártevőjét.

• Fogj egy szélesebb, olyan 50 cm hosszú deszkát, azt kend be enyv-el(lép), vagy ha nem vagy méregellenes ragasztóval és húzd el a sorok felett(a föld fölött tartva ragasztóval lefele). Az elugró bolhák ráragadnak.

• Gyorsan tegyél ki étkezési olajjal alaposan kikent fehér tányérokat, az aljában legyen vastagon! Beleugrálnak és benn ragadnak.

• Készíts seprőnyélre egy lapos kb. 3 cm széles 30 cm hosszú deszkából ,,T" betűt. Stabilan rögzítsd oda, kb. 10cm széles, 30 cm hosszú kartonra tűzőgéppel fogass oda egy vastagabb textilt, vagy műbőrt, ami ugyanakkora, mint a karton. Ezt vagdosd be, de ne a kartonig, előtte 1-2cm-rel elég, tehát lelóg 8-9 cm. Ezt a kartonos ,,rojtot" fogasd rá a ,,T"-re és a kartonra kenj ragadós anyagot: enyvet, olajos kencét, vagy a boltban használatos egérfogót. A ragasztós oldalával lefelé fordítva mint egy seprőt húzd végig a sorokon. A rojttal kicsit ütögesd meg a leveleket, a bolhák felugrálnak, pont bele a ragacsba! A szomszédokon ne csodálkozz!

• Az MTA Növénytani Kutatóintézet által forgalmazott feromonos rovarcsapdák (fajtaspecifikus) http://www.csalomoncsapdak.hu/

A szépen növekvő retket eszi a földibolha, sajnos.

 Ez egy apró kis fekete levélbogár, a krumplibogár rokona, csak sokkal kisebb, és ugyanúgy ugrik mint a kutyabolha. Apró kerek lyukat rág a növekvő retek levelébe. Ha elég nagy mértékű a kár, a növény nem is tud továbbfejlődni, elpusztul. Kifejezetten a száraz, meleg tavaszt kedveli (most pont ilyen van). Rovarirtó permetet nem akarunk használni, így másfajta védekezési lehetőséget keresünk.

A Bárka program levelező listájára feldobtam a problémát, és számos tanács érkezett: nikotinos főzettel történő permetezés, fokhagymateás permetezés, különféle mézes, olajos, ragadós csapdák. A gyakoribb öntözés is javíthat a helyzeten, csakúgy mint a bodzalevéllel történő talajtakarás.

Az MTA Növénytani Kutatóintézete forgalmaz fajta specifikus feromonom csodacsapdát (Csalomon). Ebből Kabóca telefonon gyorsan rendelt is. 

A salátával történő társítás eleve megakadályozhatta volna a problémát - majd jövőre. Vagy pedig augusztusban is lehet vetni még retket, hátha akkor kisebb a veszteség.

 http://olcso-receptek.hu/desszert/molnar-csok/

Megsütöttem, és isteni lett. :)

Első süti.

Én, a reménytelen, tehetségtelen, sütikkel hadilábon álló kezdő háziasszony, alkottam, és ehető lett. A recept a Nők Lapjából származott, lisztmentes almás túrós. Folytatás lesz, mert van rá igény, és fejlődnöm kell. Nagyon nehezen szánom rá magamat, egy hétig morfondírozok rajta, belekezdjek, ne kezdjek, pocsékba megy, ehető lesz stb. A következő talán egy piskótaféle lesz.

Gyönyörűen bújik a retek és a zöldborsó. Teljes terjedelemben, azaz minden ágyásban, minden sorban, egyenletesen.

Az ablakba tett snidlingek is kibukkantak. Már friss snidlinggel készült sajtlevesen és körözötten jár az eszem. A paradicsompalánták egészen bokrosak, kb. 10-20cm magasak. Két félét palántáztunk, a  hosszúkás bogyójú San Marzanot és a Kecskemétit. Most beszereztem egy 3. félét, a Vilma balkonparadicsomot. Nagyon dicsérték, bő termő, jó ízű fajta. Nagy méretű balkonládába 3 palánta, 20cm-es cserépbe 1 palánta kerülhet. Ha a palánták kikerülnek a kertbe, a télikert akkor sem marad kopáron, a balkonparik bent maradnak.

Aktuális nehézségeink:

1. Vakondtúrás, pont a frissen kibújt retek és zöldborsó mellett. Rengeteg féle megoldásról olvastam, minél sürgősebben közbe kell lépni.

2. Úgy tűnik, meghalt a búvárszivattyú. Természetesen a garanciális időtartam letelte után. A kútból nem tudja felküldeni a vizet, és még az esővízgyűjtő hordó aljáról is csak kis nyomással. Talán csak eliszaposodott... még megkérdezünk tapasztaltabb embereket. Az biztos hogy szervizeltetni nem éri meg. 

3. A saláta továbbra sem mozdul. Lehet hogy egyáltalán nem szereti ezt a földet. Drazsírozott vetőmag révén, sokat öntözöm, mégse.

Teljes gőzzel zajlanak a tavaszi munkálatok.

Az előkertből elvitték a rózsákat - ingyen kínáltuk annak, aki veszi a fáradságot hogy kiássa őket, hogy saját kertjét díszítse vele. A felszabadult területet kigyomláltam, gereblyéztem, és jöhet rá a sport fűmag. Ez a terület lesz a gyerekek játszótere. Ahol bújik a jácint, természetesen meghagyjuk. 

Beszereztünk egy forgó esőztetőt a Gardena rendszerhez. 45 fokonként állítható hogy mekkora szögben locsoljon, jó szolgálatot tesz, mert már most szárazság van, és a földbe elvetett magoknak, különösen a drazsírozottaknak, nagyon kell a nedvesség.

A hónapos vajretek kibújt, mind a 4 sorban! :) A zöldborsó csírák is mozgolódnak. A két saláta ágyásban egyenlőre csend, amennyiben nem jön össze a saláta termesztés, az ágyások megmaradnak a kiültetendő paradicsom palántáknak (kb. 10 tövet tudunk lerakni egy ágyásba). A többi vetésnek bőven van még ideje.

Folytatjuk a kert felásását, az ágyások előkészítését az áprilisban elvetendő növényeknek. Csicsóka gumókat is igyekszem beszerezni, melyek a kerítés menti, bozóttól frissen felszabadított, lazább talajú földsávba kerülnek majd.

A télikert palánta gyűjteményét kiegészítettem még 2 cserép metélőpetrezselyemmel, 2 cserép metélő fokhagymával, és 6 cserép snidlinggel. Ezek közül a snidling napokon belül kibújhat, a másik két fajta zöldfűszer nagyon hosszú ideig csírázik.

Április 24-re előjegyeztettünk 40 db naposcsibét, melyek beszerzésében házunk korábbi tulajdonosa, hátsó telekszomszédunk segítkezik. Megvan már az infralámpa a megfelelő foglalattal, most az ólak kitakarítása, fertőtlenítése, meszelése van soron, mely nem kis munka, mert évtizedes megkövesedett tyúkszart kellett fellapátolni. Ezután söprés, a falak kefés ledörzsölése, majd a klórmeszes fertőtlenítés és a meszelés következik.

5literes önitatót és etetőt, a szemes takarmányhoz terménydarálót kell még beszerezni.

Most, hogy jó idő van, Imola egész nap kint van velünk, önfeledten játszik, majd jól elfárad, nagyokat alszik és farkasétvággyal eszik, aminek meg is van eredménye, dekákban mérhető. Apjára ütű vékonyka kislányunk hízik. :)

Az első kerti parti, szaletlis vacsoravendégség is megtörtént nagy sikerrel :)

Szombaton kerékpárral ellátogattunk a közeli Magfalvára, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és új értékes kapcsolatokra tettünk szert, a falunkból és távolabbról egyaránt. Már heti háromszor szállítanak nekünk finom, friss, tehénmeleg házi tejet.

Hosszú, sötét és hideg tél után végre beköszöntött a tavasz.

Először a hóvirágok bújtak ki, körbe a kút körül, és elől az utcafronton.

Megkezdődött a palántázás: paprikát, paradicsomot és káposztát tettünk műanyag poharakba, tálcákon sorakoznak a télikertben. Körülbelül kétharmados a kibújási arány, a helybeli tapasztalt gazdák szerint ezzel elégedettek lehetünk. További kérdés, a kiültetés után vajon hány fog termőre fordulni. Nagy vérmes reményeim nincsenek így az első évben, kezdők vagyunk, tapasztalatlanok, de jó lenne ha némi lecsónak való teremne.

Március 5-én megkeződtek a szabadföldi ültetések is, azokkal a fajtákkal, melyek a legkorábban ültethetőek, és némi hajnali fagy nem árt meg nekik. Az ősszel felásott és betrágyázott veteményest kiparcelláztuk, és ültettünk: salátát, retket (ezek fognak legelőször kikelni, és ha minden jól alakul, asztalunkra kerülni), továbbá zöldborsót (a legelterjedtebb rajnai törpe fajtát), sárgarépát, petrezselymet (pont akkorra lesz belőlük levesnek való, mire a csirkék közül is ritkítani fogunk), vöröshagymát (makóit - hungarikum), lilahagymát (tétényi rubint). A sor még folytatódni fog bőségesen, ezek voltak a legelső munkálatok.

Imola lányunk is velünk tart a kertbe, általában egész jól elfoglalja magát, a fél szemünk rajta van, de ha úgy dönt, hogy inkább jönne segíteni, jobb ha egyikünk elvonul vele játszani másfelé. 

Közeleg az ideje a baromfi állomány beszerzésének is. Még nem eldöntött hogy naposcsibét neveljünk, előnevelt csirkét vagy éppen jércekorút (az az egy biztos, hogy ipari leselejtezett, letojt tyúkot nem kérünk). Minden eshetőségre felkészülve vettünk naposcsibének való infralámpát is. A tyúkól rendbetételéhez kaparó kefét, klórmészt a fertőtlenítő lemosáshoz, majd pedig meszet.

Kabóca megmetszette a szőlőt is, jó alaposan, mert öreg és jól lenőtt tőkék voltak. Hátravan még a diófa megmetszése, és fagéles kezelése, továbbá a biotermesztésben is engedélyezett bordói lével történő lemosópermetezés (réz-szulfát és oltott mész keveréke nagy hígításban).

A locsolás a mi vízóránkat már nem pörgeti, a búvárszivattyú a kút mélyén átvészelte a telet üzemképes állapotban. 

Az ősszel levágott több köbméternyi gazt, gallyat, akácnyesedéket a mai napon elégettük (péntek a kijelölt zöldhulladék égetési nap a faluban), szép kis tábortűz lett belőle, és mivel Mollit elnyomta a buzgóság a több órányi kerti játék után, az apjával egy pohár könnyű olasz vörösbor mellett lecsücsültünk a tábortűz mellé, és élveztük ahogy a tűz az arcunkat melengeti. Kellemesen elfáradtunk egy dolgos nap után.  

Lassan de biztosan jön a tavasz, és a kerti munkák szezonja, a vetőmag beszerzés és palántázás időszaka. Átgondoltuk, milyen zöldségeket szeretnénk termeszteni. 

A listánk:

bab
cékla
fejessaláta
fokhagyma
karalábé
káposzta
kelkáposzta
lilahagyma
paprika
paradicsom
patisszon
petrezselyem
retek
sárgarépa
uborka (eltenni és salátának)
újhagyma
vöröshagyma
zeller
zöldborsó

A termesztéshez hazai forrásból származó, lehetőleg magyar fajtákat szeretnénk vásárolni, vegyszermentesen, a hasznos növénytársításokat felhasználva. Hasznos tippeket kapok a permakultúra és Bárka levelező listákból és a Krisna-völgy weboldaláról is. 
Krumplit egyenlőre nem tervezünk vetni, mert az egyik legolcsóbban kapható növény, ellenben sok helyet foglalna a veteményesből.

Fentieken kívül dézsás/hordós/cserepes termesztésre szánom a népszerű fűszernövényeket, néhány gyógynövényt, és saját kívánságom, hogy kipróbáljam a világ legcsípősebb chilipaprikáinak valamelyikét:

http://www.chiliszoszok.hu/spl/502040/Erosseg_10

:)) Elég rémisztőnek tűnnek. Lehet szögesdróttal, vizesárokkal kell körbevennem majd a növényt, óriási halálfejes táblát kirakni, na meg poroltót :)) A lényeg, hogy se a gyerek, se a kutya nem kerülhessen a közelébe, nagyon körültekintően kell kezelni.

December elején szerét ejtettük az első kenyérsütésnek. Pontosabban drága Párom volt az, aki ezt a különleges jelentőséggel bíró, szép feladatot magára vállalta, és példásan helyt állva az alábbi képen látható cipót asztalunkra tette. Én csak kisinas voltam és szurkoló. A kenyérsütést felvettük a szokásos elvégzendő munkák közé, és karácsonyra fából készült liszttartó hordókkal leptük meg magunkat. 

A decemberi nyúlós-ködös időben újabb nagy sürgés-forgás kezdődött a melléképületek körül. Mivel Kabóca tornatermének megvalósítása kézzelfogható közelségbe került, hirtelen nagyon sürgőssé vált a költözés óta folyamatosan tervezett és halogatott fémhulladék gyűjtés megejtése. A munka 2 teljes napig tartott, és átmenetileg igazi őskáoszt okozott az udvaron. 

A műhelyben faltól falig állt az átválogatnivaló anyag. Tisztában voltunk vele, hogy ez a néhai tulajdonos, a ház építtetőjének, Illés bácsi hagyatékának a része, melyet a házzal együtt megörököltünk. Több évtizednyi ezermester-lakatos munka felhalmozott készletei. Amit lehetett, hasznosítottunk, megtartottunk saját használatra. A ház körüli munkákban segítkező jó emberek is elvihették azt, amin megakadt a szemük és úgy tartották, hasznukra lehet. Sajnos a legtöbb tárgyat már kikezdte az idő vasfoga. Összesen 400kg fémhulladékot vett át a mendei Méh-telep. Ezáltal felszabadult a helyiség a mesteremberek számára a tornaterem kiépítéséhez.

Nemcsak fémhulladék, rengeteg éghető és szelektíven gyűjthető lom is szem elé került. A faanyag a tűzifa készletünket gyarapítja majd, miután a ház ura feldarabolja őket kazán-kompatibilis méretre, és van aminek az elszállítása a tavaszi lomtalanításig várat majd magára.

Uralta az előkertet. Tekervényes ágai, mint óriás karjai fojtogatták a körülötte élő fákat, cserjéket. Indái mint megannyi kígyó körbefutották a kutat és a szaletlit, a gyors pusztulás útjára sodorva őket. Parazita növény, az ember alkotta tárgyakat, építményeket szétroppantja, a növényeket megöli, megfojtja. Kertészmérnök végzettségű ismerősünk is csak hüledezett az óriásira nőtt és teljesen elburjánzott, agresszív fa ijesztő látványával szembesülve. A "Szörnyfa" legalább 30 éves volt. Az ítélet megszületett: a lila akác sorsa megpecsételődött. A szaletli tetejét valósággal megevő, a kutat szétroppantó rombolónak mennie kell.

A hóhér egy késő novemberi napon érkezett Józsi személyében. A láncfűrész motorja felbődült, és hamarosan az óriási akácfa tetem darabjai terítették be az előkert jelentős részét. A maradványok elhordása 2 napig tartott: a lombozat és a legvékonyabb gallyak, indák a komposztba kerültek, a gallyak, ágak a gyújtósba, a vastag ág-és törzsdarabok pedig a tűzifánkat gyarapították.

A szaletli tetőszerkezetét behálózó ágak-bogak, melyeket a tető bontása nélkül eltávolítani nem lehetett volna, megmaradtak a tavaszi felújításig, mikor is új tetőt kap majd kis kerti pihenőnk, és bizarr koronaként emlékeztetnek az egykori lila akác-király évtizedes uralmára.

Tegnap volt egy hónapja hogy Úriba költöztünk. Rengeteget dolgoztunk azóta otthonunkon, szemmel látható a változás, és még rengeteg munka van hátra.

Mivel Kabó nagyon sokat volt Pesten a kiállítás és egyéb teendők miatt, a késő őszi, kora téli időben sok kerti munkát nekem kellett megcsinálni, a 13 hónapos Imolával a hátamon, mert nem lehetett olyan állapotban hagyni a kertet tavaszig, ha komoly terveink vannak vele. Márpedig komoly tervek, azok vannak. Így hát Imola felkerült a hátamra a hordozóbabn, még az a szerencse, hogy rutinos puttyonyba való babaként szereti ezt, és irány ki a kertbe, amikor csak megengedte az időjárás. A repcevetést tönkretevő rekordhosszúságú őszi szárazság nekünk kivételesen nem vált kárunkra.

A feltétlenül szükségesnek ítélt kerti munkák az alábbiak voltak:

- Gaz/dzsindzsás irtása, gyomlálás - ebből volt a legtöbb, mert a kertet kb. 2 éve már nemigen gondotrák, és az azt megelőző pár év alatt is már fokozatosan elhanyagolódott.

Megtörtént a vadrózsa bokrok kiirtása az utcafrontról, melyek fojtogatták a fenyőfát, a szőlőt is, és még az utcára is kinyúltak. A hátsókertben, a leendő veteményes helyén és rengeteg gazt kellett irtani, a szomszéd kerítése mellett, sőt még a baromfi udvarban is.

- Kapálás - értelemszerűen

- Kertásás - bár ez férfimunka, kivettem belőle a részemet. 

- Diószedés a baromfi udvarban lévő nagy diófa alól. Sajnos amikor igazán szezonja volt a diónak, még nem laktunk is, és a már lehullott és több hete a lombban fekvő diók jelentős része már rothadásnak indult, de igyekeztem menteni, ami menthető és ehető. Sajnos a tőkéken rajta hagyott szőlő is hasonló sorsra jutott. Mindez a hivatali tili-toli miatt, hogy nem sikerült még szeptember-októberben ide költöznünk. Fájt a szívem a kárba ment gyümölcsökért.

Bár nem készültek előtte-utána képek, mi tudjuk, honnan indult a kert kinézete, és most hol tart. Elhatároztuk, párom unokatestvérének jó ötlete alapján, hogy az utcafronti előkertben lévő virágágyást a rózsákkal megszüntetve ott alakítunk ki szép gyepszőnyeget és gyermekjátszóteret. A rózsatöveket kiássuk, szerencsére van rá jelentkező, aki a kertjében szívesen látná őket.

A baromfiudvar a tyúkóllal, tojatóval együtt, nálunk tapasztaltabb kolléga véleménye szerint akár 20-25 db tyúkocska számára is elengedő helyet biztosít. Mi kezdésnek 10-12 darabot elégnek tartunk. A tyúkólat klórmésszel ki kell meszelni, a kaput megjavítani, és műjus végén költözhetnek a lakók.

A veteményesnek való helyet felástuk, új barátainknak köszönhetően kaptunk lótrágyát, amit Kabóca ma az enyhe időben forgatott bele a földbe. Józsi barátunk láncfűrésszel kivágta az öreg, beteg almafát, amit sajnáltunk nagyon, mert Húsvéti rozmaring volt, egy értékes régi magyar fajta, de sajnos nagyon gombás volt, és megfertőzte volna a frissen ültetetteket is. Ugyanez a lett a sorsa a szaletlit és kutat valósággal "megevő" brutális módon elvadult lilaakácnak is. Két napig szedtem, daraboltam a maradványait, ami hozzáadódik a tűzifához. 

Ültettünk 10 tőke Zala Gyöngyét tőkés művelésre, jó alaposan behantoltunk (csirkéztük), és ültettünk még 3 kis gyümölcsfa oltványt, egy almafát (Florina), egy szilvát (Cacansca rodna) és egy cseresznyét (Stella).

A jövőre gondolunk, mikor ültetünk. Ősz van, az igaz, de most ültettünk fákat, és szőlőt. Mikor körbejártuk a telket, felmértük, milyen gyümöcsfák vannak. Egy öreg almafa, amit ki kellett vágni, olyan gombás volt. A baromfiudvarban áll egy szép diófa. Szerintem egy érték. Nagy érték. A sarokban egy fiatal őszibarack, nem tudom, mikorra hoz termést, de még akkor sem sokat. Az utcán egy fiatal szilva, három még fiatalabb meggy. A kerítések mellett pedig 16 tőke othello, és 5 tőke szlanka szőlő. Ez már akkora mennyiség, hogy jövőre vásárolni kell darálót, prést, és egyéb kellékeket a bor készítéséhez.
De mi ennyivel nem elégedtünk meg. Agáta barátnőnk, aki mellesleg kertészmérnök, segített a vásárlásban. Vagyis inkább Ő vette meg, amire szükségünk volt. Ért hozzá, szépet válogatott. Így elültettünk, vagy inkább telepítettünk még tíz tő zalagyöngyét, ami nagyon kellemes bort fog produkálni (feltéve, hogy ügyes leszek), és a környéken sok helyen van. Tehát szereti a klímát, és a talajt is. Mellé pedig egy szilva, alma és cseresznyefa is helyet kapott a kertben. Ez pedig már a jövő, mert pár év kell, míg ezek termést hoznak. Akkor pedig jó lesz az érzés, hogy ezt már mi ültettük, akkor, mikor otthonunk lett ez a ház, és kert.
De az őszi munkák még nem értek véget. A kertet felástuk. Közösen. Kriszti a felét, én pedig a másik felét. Löszös talaj van, nem kemény, de pár helyen, ahol a traktor járt, kellett kicsit küzdeni vele. Jó föld, úgy érzem, de az öregek is ezt mondják. Bozótkutya és párja, Józsi hoztak tíz zsák lótrágyát, ezt nemsokára beforgatom. Tavaszra pedig lesz jó finom komposzt is. Ennek zömét most az avar, nyesedék adja, hozzá kazánhamu, és a konyhai zöldhulladék. Tavasztól pedig a vágott fű, és a kerti maradék. Az avar adott munkát bőven. Sok került a komposztba, és mellé, mert egyelőre nem fér bele. De a dió, ami a szomszédból is átjött bőven, nem jó a talajnak. Ezt bezsákoltuk. A község szállította, és szállítja el. Merthogy égetni itt csak szabályok szerint lehet. Pénteken, délelőtt tíz után. Márpedig az elmúlt hetekben pénteken vagy dolgoztam, vagy vigyáztam Imolára, míg Kriszti Szolnokon volt. Az égetés ideje pedig lassan lejár, a lomb elázik, nem ég.
A kerti munkák része volt az irtás is. Ezt is kellett. A kerítés mellett volt egy vadrózsa fa, ami gyilkos tüskéket növesztett, a vízóra aknájához sem lehetett már odaférni. Belenőtt a fenyőbe, a szőlőbe, a kerítésbe. Kriszti kemény munkával kiirtotta. Az akác volt a komolyabb kihívás. Jozsót kértem meg, hozzon láncfűrészt. Az élősködő belenőtt a szaletlibe, annak tetejébe, azt átszúrta, belenőtt a kút tetejébe, szétfeszegette a léceket, megtámadta a tujákat is. Jozsó megállapította, hogy ilyen agresszív növényt még nem is látott. De legalább tüzifának jó lett. Csak hagyni kell kiszáradni. Két nap volt, míg a javát eltakarítottuk. És ha itt volt a láncfűrész, kidöntöttük és feldaraboltuk az öreg almafát. Húsvéti rozmaring. Nagyon öreg, idén már csak három almát termett. És csupa gomba volt. Nem akartuk, hogy megfertőzze a fiatal fákat.
A kert, a föld mindig a jövő. Birtokba vettük a jövőt.

November 3-án, egy csütörtöki napon beköltöztünk otthonunkba. És ettől kezdve mi úri lakosok lettünk, egy szép ház és telek boldog tulajdonosai. Pont ma egy hónapja volt ez. Ha bárki megkérdezi (és eddig sokan megkérdezték), hogy még mindig jól érezzük-e magunkat, csak azt tudom mondani: elmondhatatlan, mennyire jól!
Az elmúlt hónapban nagyon-nagyon sok minden történt. Berendezkedtünk, szétpakoltunk, lomoztunk, kertet ástunk, vadrózsát és akácot irtottunk, fűtöttünk (ez utóbbit tanulni kellett, erről mindjárt írok), futottam, utaztam, dolgoztam. Szóval mozgalmas volt. Bele kellett rázódni abba, hogy korán kelek, fűtök, elmegyek dolgozni, ami két órás utazás. Este pedig elég későn érek haza. És vagy hajnalban, vagy késő éjszaka futok is.Mondjuk a futásról bővebben itt lehet olvasni. A kerti munkák kicsit sürgősebbek voltak sok mindennél, mert bármikor beállhat a fagy, akkor pedig nem lehet ásni, nem lehet szinte semmit sem csinálni. A melléképületekben a rendrakás, rendezkedés, lomtalanítás emiatt kicsit késve kezdődött. De ez is sorra került, elkezdtük, nemsokára meglátogatjuk a hulladékgyűjtőt, még talán bevétel is lesz belőle.
Volt egy kellemes, és családias hangulatú futó-házavató buli is. Mondjuk a futás elmaradt, de a buli jó volt, végre bemutathattam főzőtudományomat. Ilyenkor mindig az az egyik legkellemesebb, hogy van borospincénk. Ide pedig le lehet csábítani a népet, és az első pohárral, kupicával itt lehet megkínálni a barátokat. A bulik sora még nem ért véget, mert nemsokára lesz barlangász házavató is, és tavasszal a kollégáknak is csinálunk valami ilyesmit.
És mivel néha előfordul, hogy kevés időm akad írogatni, ezért mostantól kedvesem és szerelmem, kislányunk édesanyja is fog itt írogatni. Természetesen az ő szemszögéből mondja el, amit gondol, érez. De ettől is színesedik a blog.

Egyre közeledik az a pillanat, mikor beköltözünk. Természetesen a ház belül most néz ki a legrosszabbul. A nappaliban kész a laminálás, ez rendben. A nagy ebédlőben kész a festés, viszont levéve a karnisok, függönyöstül. Ezekkel van tele a gyerekszoba. A hálóban a rengeteg konyhai motyó, szerszám, kisgép, tisztítószer. A konyha félig kipakolva, festés készen, takarítani kell, meg nemsokára jön a konyhabútor. A kamra is üres, festés kész. A konyha és kamra berendezése most a kis ebédlőben van, itt elképesztő a rendetlenség... tökre kilátástalannak tűnik, legalábbis anyám szerint. Én már látom az alagút végén a fényt. Volt a vizes is, megbeszéltük a mosógépbekötést is. Tök jól megcsinálja, és nem lesz drága. A kazán pedig készen van, beüzemelve. Mikor pénteken lent voltam, úgy döntöttem, beindítom. Nagy izgalommal bontottam meg a farakást. Elkezdődik a fűtési szezon.
Nem csalódtam magamban. Egy szál gyufával indítottam a tüzet. Pillanatok alatt ropogni kezdett odabent a fa. Jól megraktam, hagytam, hogy nyitott kéménynél és szelelőnél égjen intenzíven, át kell fűteni az egész rendszert. Ez most nem melegen tartás, hanem felfűtés. Fél óra múlva az első két radiátor (fürdő és kis ebédlő) már forró volt, a legtávolabbiak (háló és gyerekszoba) csövei kezdtek langyosodni. Jó jel, ezek szerint hamar átmegy a meleg. Közben megjött a kéményseprő. Ellenőrzött mindent, megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben, jöhet a tél.
Persze, én még szórtam fűmagot, hogy erősödjön a nyárvégi szárazság után. Locsoltam is, a kutat sem árt üríteni, lassan kezdjen el cserélődni benne a víz. A búvár szuperul működik, végre rendesen összeraktam a locsolórendszert is. A felszedett szőnyegpadlót és PVC-t kirámoltam a garázsba. Összeraktam a fűkaszát, bár benzinem még nincs, de ha van, akár indíthatom is. Idén még akarok dzsindzsát irtani. Végre felraktam a házszámot is, és régit pedig áthúztam. Beugrottak édesanyámék, végre megnézték a kulipintyónkat. Jó sok szőlőt szedtek, de így is maradt bőven. Aggódás volt, hogy nem leszünk kész költözésig, de bezzeg a diót meg szőlőt feltétlenül szedjük le... hehe, gondoltam utána, pont erre van most időnk. Egyébként pedig készen leszünk. Három hét múlva ilyenkor már otthon alszunk. Úriban.

A képek egyébként még nyáron készültek, akkor persze nem fűtöttünk.

A fűtés a legfontosabb téma nyár után, ősz elején, tél előtt. Vagyis most. Kicsit megkésve intéztük a dolgot. A nyár eleji tüzifa árakat nézve, azokra visszaemlékezve, akkor jelentősen kedvezőbb áron vásárolhattunk volna. Tovább viszont nem halogathattuk a dolgot, mert a legtöbb weboldalon fel volt tüntetve, hogy az aktuális árak szeptember végéig érvényesek. És gyanítottam, hogy később nem lesz olcsóbb. Elkezdődött a tüzifa beszerzésének fontos folyamata, vagyis a kiválasztás. Honnan, mit, mennyit.
Hamar rájöttünk, hogy az akácon kívül nem jöhet szóba más. Ilyenkor már elég drága lett volna mást rendelni, mert elég messziről hozták volna. A fabrikett is drága, hiába kényelmesebb. Esetleg télen, végén, ha elfogy a tüzifa. A mennyiség is gond volt. A legdurvább javaslat a minimum 15 köbméter. Hát akkor inkább fűtök gázzal, mert az is olcsóbb lenne. A két variáció az volt, hogy méteresben vesszük. De ezt nem tudjuk feldarabolni. Nincs mivel, de ha lenne is, vakon kicsit veszélyes meló lenne számomra. Kuglizottat már nem láttunk sehol, pedig készültem, hogy egész télen hasogatok. Amit kapni lehetett, az a hasogatott, úgynevezett kandallókész tüzifa volt. Végül találtunk egy helyet, ahonnan egy fuvart, vagyis két és fél köbmétert (ami erdeiben értendő) 47 ezer forintért hoztak ki. Három fuvart rendeltünk. Az eladó szerint ennek muszáj elégnek lennie. Közben kioktatott a kazán használatáról is. Kicserélték időközben, mert az eredetinek a legalsó tagja elrepedt, és nem lett volna időben kész a javítás. Hát becserélték ráfizetéssel egy nagyobbra. Ugyanilyen régi öntöttvas orosz kazán, egy taggal nagyobb, és ötven kilóval nehezebb.
Az első fuvart mikor letúrták az udvarra, kicsit megszeppentem. Ekkor még kézzel álltam neki a behordásnak. Másnap kaptam egy talicskát, ezzel kicsit gyorsabb lett. Harmadik napra bent is volt a fa a helyén. Persze mindez az ősz legmelegebb napjain. Legalább elmondhatom, hogy kétszer van melegem tőle.
A disznóólat jelöltem ki fáskamrának. Száraz, szellős. És várhatólag el is fér benne a három fuvar. Előbb a belső részt pakoltam fel. Faltól falig, majdnem a mennyezetig. Aztán keresztben, aztán megint, és így az ajtóig. Azt is körbepakoltam. Persze, a sorok nem támaszkodnak egymásra, hogy szellőzzenek, mozoghassanak a hasábok. Szerencsére a fa valóban jó száraz volt, szinte kongott, és egyenleges hosszúra volt vágva. A hasítás is jó volt, egy két nagyobb darab volt csak közte, bőven belefér. A maradékot kívűlre pakoltam, majdnem a mennyezetig, három sorban. Végül számoltuk, hogy egy mázsa nagyjából 2000 Ft, szállítással együtt. Vagyis jó áron sikerült beszerezni. 

Utoljára a házat árpilis végén, talán május elején láttuk. Ekkor szerettünk bele. Pár hét vajúdás után úgy döntöttünk, miénk lesz. Azonban a telekmegosztás hosszadalmas és rögös út lett, emiatt a végleges adásvétel csak pár nappal ezelőtt köttetett meg. Még legalább egy hónap, mire beköltözhetünk, de a kulcsot már kézhez kaptuk. Az elmúlt pár napot remegve vártam. Ma pedig, ezen a nem túl kánikulai, mégis verőfényes vasárnapon felkerekedtünk, hogy elmenjünk ismét megnézni a leendő kulipintyónkat.
A vonaton azon mosolyogtunk, hogy még hányszor fogjuk megtenni ezt az utat, de akkor már hazafele... milyen jóleső kimondani! A buszra kellett kicsit várni, aztán pillanatok alatt Úriban voltunk. Most bementünk a faluba, ott szálltunk le. Kényelmesen sétáltunk végig a falun. Nézelődtünk, bepillantottunk a csodaszép óvoda udvarára, pár szép házat dicsértünk, élveztük a nyugalmat. Aztán ott voltunk, ott álltunk a ház, az udvar előtt. Boldogan vettem elő a kulcsot, a kulcsunkat. Könnyen nyílt a kapu. A postaláda régi, rozsdás, venni kell egy csinos darabot. A kerten is lassan sétáltunk át, kiélvezve a pillanatot. És ott állt a szaletli, számunkra oly kedves ékköve a kertnek. A délutáni napsütésben galambok hangoskodtak csak. Végtelen békesség töltött el mindent. A ház ajtaja is feltárult. Remegve jártunk körbe a boldogságtól. Aztán pedig nekiláttunk, hogy a kevés idő alatt számba is vegyük, mi mindent kell tennünk, hogy beköltözhetővé váljon számunkra.

Nekiláttam felmérni a szobákat, elsősorban a festés miatt, másodsorban pedig azért, hogy a bútorainkat miképp helyezzük el. Eközben megvitattuk, hogy melyik szoba milyen funkciót töltsön be, miképp nézzen ki. A kisebbik belső szoba lesz a gyerekszoba. Ezen nem rágódtunk sokat, a berendezés a jövő zenéje, hisz Imola még velünk alszik. A bútorok nagy része úgyis megvan. A másik belső szoba a mi hálószobánk lesz. Ez nagyobb, mint emlékeztünk rá. Az ágy a fal mellé jön, így sokkal több hely marad, idővel pedig a másik fal mellett létrehoznuk egy szekrénysort, főleg ruháknak. Amolyan gardrob félét. Az eladó ránk hagyott egy szép, régi-régi stílusú hármas öltözőtükröt. Ez természetesen Krisztié, szerintem ez is a hálóban kap helyet. Mivel a nappaliban nem találtunk neki helyet, ezért a számítógépasztal is itt lesz bent. A nappalin egyébként nem sokat okoskodtunk. Egyik belső sarokban a sarokgarnitúra, így egyben ez lesz a vendégszoba is. Kisasztal, fotel, vagy fotelek, szekrény, könyvesszekrény, tévéasztal. A többi tér kell Imolának nyüzsögni, ha éppen nem lehet a kertben. A korábbi veranda, ami be van nagyon jól és szépen építve, és ami nagyon világos, lesz az étkező. Itt kap helyet a nagy ebédlőasztal, a sok székkel, esetleg valami tálalóféle is. Ha bárki nálunk étkezik, vendégeskedik, akkor itt tálalunk, itt lehet nagyokat beszélgetni, persze idebent, mert nyáron irány ki a szaletlibe. Az lesz a nyári étkező, tomboló, nappali, közösségi tér. Az előszoba-étkező pedig a kisebb mérete miatt az lesz: előszoba, és privát étkező, ha csak mi vagyunk otthon. A kisebbik asztal pont elfér, három-négy székkel. A konyhát pedig majd kitaláljuk. Azt már megoldottuk, hogy helyet takarítsunk meg a hűtővel. A kamra jóval nagyobb, mint emlékeztünk rá. Itt elfér kényelmesen, a fagyasztóval együtt, talán még táncolni is tudunk mellette. A fürdőszoba pedig nagyon nagy, bőven van helye a mosógépnek. Aki hiszi, aki nem, van kád is, meg zuhanyzó is. Álmaim teljesülnek be. Kádban utálok zuhanyozni, viszont imádok kádba beülni, főleg télen.

A kazánházban kitanulmányoztam a kazánokat. Merthogy nekünk kettő is lesz. Van egy vebfabrik cirilbetűs, öntöttvas vegyestüzelésű. Ez lesz a főüzemű kazán. Majd vagdosom egész télen a fát. Sose fogom megunni. És mellette pedig egy gázkazán. Amit megnéztem a neten, és kiderült, hogy egy elég elterjedt típus, nem lesz gond a szerelésével, javításával. Ez pedig vész esetére, vagy ha éppen elutazunk, és nem akarjuk, hogy a hetven centis vályogtégla-fal áthűljön. Innen felugrottam a padlásra, ahogy emlékeztem, a szerkezet kiválló állapotú, a cserepek a helyükön vannak. Pár lom csak, egyébként tiszta. A követkeuző helyiség a műhely. Hűha, ha ezt mind itthagyja az eladó, akkor szuper lenne. Kicsit sok is nekem. A satupad a satuval, meg a köszörű nagyon jól jönne. A palackos gázsparheltnek is tudok örülni, azon lehet befőzni. Bár van fatüzeléses is, akár azon is, sose lehessen tudni. Aztán kiszúrtam a radiátort a sarokban. Ez szeget ütött a fejemben. A dupla garázshoz nem találtam kulcsot. Pedig terveim szerint itt alakítom majd ki a kis tornatermemet, ha már nem tudok Olisulira járni télen. Meg tároló is itt lesz, mondjuk a kerti gépeknek, szerszámoknak. A présházzal-pincével is így jártam, nem találtam a kulcsot. A fejemben a szög pedig célba ért. A műhely sokkal nagyobb, mint emlékeimben. És fűtése is van. Hát akkor itt lesz a tornaterem, a garázs egyik sarkában pedig kényelmesen elfér a műhelyrész. Ez a gond is letudva. Az eredeti ötlethez sok-sok munka és pénz kellett vona: fűtés, fal, ablak, ajtó, egyebek. Itt csak egy festés, megfelelő PVC, és kész.

A kert az már más tészta. Még a pontos telekhatár sincs lekerítve, csak nagyjából tudom, meddig vagyunk birtokon belül. Van a saját részünkön szép virágágyások, tuják, két szép fenyő, és szőlő. Ami nagyon finom, megkóstoltam. Ennyivel kevesebbet kell ültetni, és ennyivel hamarabb van termésem. Nagy füves rész, és az elbontott fészer helyén meg attól hátrébb jó nagy veteményes lesz, pár gyümölcsfával. A nagy diófa alatt úgysem él meg semmi, oda fogom tenni majd a komposztálót.

Ez a két óra hamar elrepült. Imola evett, játszott Krisztivel a kertben, ahol leterítettük a plédjét. Mivel jobban érzékeltük a közlekedést, hazafele (vagy el otthonról), sokkal rövidebb idő kellett.